Sokan nem értik, hogy miért nem vagyok hajlandó smink nélkül az utcára lépni. Még többen nem értik miért költök ennyit bizonyos termékekre. Sőt már olyan is volt, hogy megkérdezték, hogy miért használok éjszakai krémet, ennyire öreg vagyok?(a személyim szerint nem vagyok, az ovisok szerint igen :) ) Arra gondoltam elmondom mi a véleményem a sminkelésről, én miért sminkelek és mit jelent ez nekem.

Minden reggel sminkelek, mielőtt suliba megyek. Mindig sminkelek, mielőtt kimegyek az utcára. Mindig sminkelek, ha vendégek jönnek. Csak akkor nem sminkelek, ha itthon vagyok a kényelmes melegítőmben és csak a párom meg a szüleim látnak. Nekem fontos, hogy azok az emberek, akik nem ismernek igazán és csak a külsőm alapján tudnak megítélni mindig a legjobb arcomat lássák. Szeretnék a külső szemlélő számára makulátlannak és tökéletesnek tűnni, bár tudom, hogy nem vagyok az. Fontos az első benyomás mindenféle emberi kapcsolatban és ezt nagyrészt a külsőnk határozza meg, akár tetszik, akár nem.
Kamasz koromban nagyon problémás volt a bőröm. Rengeteg pattanásom volt, amit nem tudtam sehogy sem eltüntetni. Sokszor éreztem magam rosszul e miatt, sokszor gondoltam, hogy a bőröm miatt máshogy ítélnek meg az emberek. Még a családomban is elhangzott a mondat, hogy tesóm a szép én pedig az okos. Megtanultam sminkelni, hogy felnőttként ne kelljen e sztereotípia szerint élnem. Ez az egyik ok.

A másik, hogy szerintem a smink önkifejezés, valamilyen szinten művészet. Szeretem, hogy az ébredés után kicsit beesett és szürke arcomat ragyogóvá tudom varázsolni. Szeretem, mikor megdicsérnek, hogy de csodásan festek ma. Szeretem, hogy ha kell, el tudok bújni mögötte, nem látszanak a kialvatlanság miatti karikák vagy a stressz miatti ragyák. Önbizalmat ad, hogy néha kicsit elhihetem, hogy tökéletes vagyok.
Nem használok erős sminket, legtöbbször még buliban sem. Nem vakolom le az arcom alapozóval, nem hordok minden napra műszempillát, nem esem túlzásokba. Felismerhető az arcom smink nélkül is, épp csak kicsit szebb vagyok arcrajzolás után.

A reggeli sminkelés nekem az a 15 perc, amikor van időm csak magammal foglalkozni. Nincs sietség, nincs ezegyszörnyúnaplesz érzés, csak a tükör meg én. Imádok ilyenkor az arcomon babrálni, egy kicsit minden nap máshogy kinézni, felkészíteni magam az adott napra. Ha tudom, hogy későn érek haza tartós és egyszerű sminket csinálok, ha nehéz napom lesz a sminkem mindig kicsit szebbre készítem, ha vizsgázni megyek nem használok rikító színeket.
Boldog vagyok ha tudom, hogy jól nézek ki, és ezt ma már a körülöttem élők is megértik.

"A sminkelés a napi rutinom része. Ez az az idő a reggeleimben amikor  egyedül magamra koncentrálhatok. Fontos, hogy magunkra szánjuk ezt a kis időt, de ez pont egy olyan dolog amit sok nő szeret elfelejteni." Kat von D

"Az a nő, aki semmilyen kozmetikumot nem használ, túl sokat gondol magáról!" Mondta egyszer régen Coco Chanel. Nos, szerintem igaza van. Azt vettem észre, hogy akik soha sem sminkelnek (a soha az itt tényleg soha) azt üzenik a világ felé, hogy komolyabban veszik magukat annál, minthogy a külsejükkel törődjenek. Persze lehet, hogy tévedek.

Nektek mi a véleményetek?

Bisous: A

(A kép forrás: Pinterest)